2009-10-20 17:33:13
...jut eszembe a sztrájk
kapcsán napjaink értékzavaros idejében, hallgatva pro és kontra az
érvek hosszú sorát a média arculatának formázásában. És szomorú
vagyok. Olyan bicskanyitogatósan szomorú, mert hamisak a
megszüntetések magyarázatai.
Hamisak, mert a közút, és
a vasút versenyeztetéséből szándékosan és tudatosan hozzák
helyzetbe a közutas személy és teherszállítást. Ott még van mit
rombolni, és az egyének közlekedésére jobban rá lehet terhelni a
költségeket, mert ugye, közlekedni kell, és ahhoz gépjármű
szükséges, és hogy mozogni tudjon, még sok minden, amin keresztül
sarcolni lehet azt, akinek közlekedni muszáj. Gondolj csak a
szállítóeszköz vásárlására, annak fenntartási szükségleteire, azok
adótartalmára, és a benne rejlő haszonra. Az üzemanyag árak
összetételére, ami már-már akár törvénytelen lehetne, mint annak az
ármozgása. Gondolj azokra a csüllöngőkre, amit csúfnéven adónak
neveztek el (súly, környezetterhelhetőség, biztosítások stb.) Egy
korunkban döntéshozatal közelében lévő, magát politikusnak nevező
gazdasági szakember azt mondta a médiában, belenézve a nézői
szemekbe; először kis terheket kell rakni az emberekre, aztán már
lehet növelni óvatosan, mert úgysem képesek ellene
tenni.
A másik oldalt - a vasút -
szándékos tönkretétele. Gondolj bele, milyen mély lehet ez, ha a
közúti személy és áruszállítás, köznyelven közúti közlekedés még az
előbb soroltak figyelembevételével is vonzóbb.
És mennyibe kerül majd a
ráébredés, hogy mégis a vasút a jobb megoldás. S hogy ki fogja
kifizetni? Szerinted?!
Addig meg marad a
köztudatba rakása a médián keresztül; hogy ezek a kúrva vasutasok
már megint nem tudják hol a helyük, pedig mennyivel jobban élnek,
mint az éhező szegény nép. És ez hatásos, mert tényleg sok a
szegény nép, akinek a legfontosabb napi teendője az, hogy testi
éhségét mindenáron csillapítsa. A többi fontossági értékrendje meg
devalválódik.
Könnyű nekem! Még
emlékszem a szlogenre; hív a vasút, vár a máv. S hogy milyen
tisztelettel néztünk arra, akin a vasutasruha tisztaságában
feszült. Igen. Ez az imázs is lerombolódott ebben az értékrendű
világban, ahol egy bolti rabláskísérletért, ahol a sikertelenségért
cserébe kivégzésszerűen lehet szinte agyonverni a megakadályozót,
elég elrettentő a büntetés a jogdoktorok szerint a huszonöt nap
fizikai közmunka.
Szóval, mentem, mert
hív...
Címkék: vonatozás