2011-05-07 19:13:16

A hit

Hit nélkül lehetetlen Istennel személyes közösségre lépni, Tőle áldást nyerni. A bibliai hit alapvetően Isten ajándéka, ami által az ember Isten igazságának részesévé válik.

A hit Istennek a Szent Szellem kenetével prédikált Igéje hallásából származik. Ezáltal a hallgató szívébe kerül a hit szelleme, amely képessé teszi őt arra, hogy higgyen Isten kinyilatkoztatott igazságaiban. A hit tárgya megvallás által lesz hathatós a hívő életében.

Az úgynevzett általános hiten kívül, amelynek jutalma az üdvözülés, a Biblia a hitről mint szellemi gyümölcsről is beszél, amely az Úrral való együttélés következménye a hívő életében.

Ezenkívül szól a Szentírás a hit ajándékáról is, mikor valaki egy kritikus helyzetben különleges módon tud hitet gyakorolni Isten Igéjében, és ezt Isten természetfölötti módon megjutalmazza.

A hit szellemi fegyver is: pajzs az ellenség támadásainak visszaverésére. A hitet növelni lehet Isten Igéjének hallása és megvallása, könyörgés, böjt és Szent Szellemmel való ima által.

Tovább »

• Írta: Nagyerdessy Mihály
• Hozzászólások: 1

Címkék: vallomás

2011-05-01 12:04:35

Fehér vasárnapi gondolatomból

Elkezdődtek a ballagások. A gyermekek örülnek, hogy megszabadulnak attól a helytől, ahová nemcsak naponta kellett bejárni, de számon kérték őket a tudásukról is. Az meg természetessé vállt, hogy az iskola falai közti étkezés jár nekik, mert otthon már nem biztos, hogy van étek. Mármint a gyomornak, meg a szellemnek is. A következő lépésükben mindenki próbál valahol helyet találni, ahol tovább tanulhat valamit. Mindegy mit, mert nem az a lényeg, szeretni fogja-e, hanem az, hogy az állam támogassa a családot, mert szinte ebből élnek otthon. Sok helyen ezért van a gyerekek nagy száma is.

Hogy mi lesz akkor, ha már nem tudnak a gyerekek tovább tanulni? Mivel munkahely folyamatosan csökken, életük ráépül az állami ellátásra halálukig. S csak kiegészítő az a kevés feketemunka. A többi meg küszködik, feledve álmait, céljait, feladva hitét, emberszeretetét, alkalmazkodóképességét. S lesz majd egy kevés közülük, akik kihasználva a kiskapuk kulcsának kezükben létét, gazdagok lesznek anyagilag, miközben lelki szegénységben vergődnek.

Ez a jövő, ami a jelenből adódik a múltra épülve. Emlékszel-e még, őseink miért harcoltak a múltszázad elejétől fogva? S milyen könnyen feladtuk önmagunkat becsapva?

Tovább »

• Írta: Nagyerdessy Mihály
• Hozzászólások: 0

Címkék: vallomás

2011-04-23 11:48:46

Bűnhődés

- Miért írsz?! - szögezi nekem a kérdést egyik ismerősöm. - Az emberek nem olvasni akarnak, hanem dolgozni, enni, kifizetni a létük anyagiasságait. Már nincs hitük, bizodalmuk, nem tudják a hamist megkülönböztetni a valóstól. Nekik szinte egyforma. Néha hihetőbb a hamis.

Tényleg. Milyen választ adjak. Szükséges-e válaszolnom. Hasznát veszi-e valaki. Egyáltalán figyel-e mondanivalómra e zűrzavaros össze-visszaságban. Az arányok eltolódása már-már veszélyezteti a gondolkodó ember létezését ebben a számban. valaki vallja, sokan vagyunk, és nem halunk meg a kívánt ütemben. Ezért segíteni kell az elhalálozást mint gyorsaságban, mint létszámban, mind területileg.

- Nem tudom. - esik ki számon öntudatlanul.

A kérdező furcsán néz rám. Érzésem szerint a benne lévő válaszára keres tanúbizonyságot. Segítségkén álljon itt egy gondolat formába öntve

Bűnhődés

Lelkembe vert szegen

lóg romlandó testem,

harcolva benne a

kíváncsiság s a félelem

a feledésre várva.

És egymást nyalják

gyógyítón mint harc

után az űződő kutyák.

Tavasz van. A fecském

is haza jött. Boldogan

csivitel a fészke előtt.

Tavasz van. Romlandó

testem lelkembe vert

szegen lóg.

Tovább »

• Írta: Nagyerdessy Mihály
• Hozzászólások: 0

Címkék: vallomás

2011-04-18 19:51:06

idegen tollból

Előbb azonban rövid zárójeles, bizonyíték nélküli utalás: néhány éve olvasom egy melegoldalon (forrás nincs), kibontva, tételesen bizonyítva, hogy dr. prof. Horger a fiúkat szerette, azért nősül csak ötven környékén. És hogy a József Attilával való összetűzése nem a Nincsen apám megjelentére datálható, hanem a sokadik alkalomra, amikor a kellemes küllemű JA szívtelenül elugrott a rágerjedő professzor elől. 

Horger Antal 

   Nyelvész, akit az tesz hírhedetté, hogy József Attila megénekli eltanácsolása történetét a Születésnapomra című versben. Aligha találunk még egy nyelvészprofesszor, akit annyira "megvetett" volna egy JA-fan generáció, mint szegény Horgert. Pedig – ismerve a költészet és az oktatás egymást romboló antagonisztikus természetét – talán szerencséje van József Attilának, hogy kirúgják az egyetemről egy vers miatt.
   Tanú szerint a következőképpen történik az eset, amellyel Horger másfél perc alatt konzervatív szimbólumot csinál magából, és úgy ragad fel az irodalom falára, mint a zsidótemplomban az utálatoskép.    

   „Kérem, József úr – mondja Horger –, ön egy verset írt a Szeged múlt vasárnapi számába. Többek között azt írta, hogy nincs istene, se hazája. És hogy ha kell, eladja magát és embert öl… középiskolai tanár ilyen felfogással nem lehet, ilyenre nem lehet oktatni a magyar ifjúságot. Ön elvégezheti a bölcsészeti tanulmányokat, de tanári oklevelet, míg én itt leszek, nem fog kapni.
   – De professzor úr, mikor én ezt a verset írtam, már három napja nem ett…
   – Kérem (ezt a kérem-et igen élesen dobta közbe, elvágva Attila szavát), a verse megjelent. Csak ennyit akartam önnel közölni.”

   Ezzel prof. Horger megszűnik prof. Horger nyelvtudósnak lenni. De még nem tudja. Hogy a dolog mennyire nem egyszerű, az élet milyen bonyolult képletekkel száll be az irodalomba, kiderül a következő rövidke részletből. Előbb azonban rövid zárójeles, bizonyíték nélküli utalás: néhány éve olvasom egy melegoldalon (forrás nincs), kibontva, tételesen bizonyítva, hogy dr. prof. Horger a fiúkat szerette, azért nősül csak ötven környékén. És hogy a József Attilával való összetűzése nem a Nincsen apám megjelentére datálható, hanem a sokadik alkalomra, amikor a kellemes küllemű JA szívtelenül elugrott a rágerjedő professzor elől.

   A következőkben néhány részlet a Pesti Napló 1924. január 29-én megjelent cikkéből. 
   „A bíróság [...] ott kezdte meg a méltóságos asszony ügyének tárgyalását, az asszonyét, aki másfél esztendeje fegyvert fogott férjeurára, az egyetemi professzorra, a Browning egyik golyója a kályhába szaladt, a másik karján találta a tanárt…Az ötvenesztendős, hidegarcú Horger Antal férfiúi lelke legaljáról dübörögtek elő a szavak, amikor így beszélt: tudtam, hogy nem, egyáltalán nem szeret, szeretetlen volt mindig hozzám.
   Az asszony, a másodszor férjhez ment, előkelő famíliából származó, harminc-egynehány esztendős asszony fekete bársonykalapján meg szörnyű táncot járnak a tolldíszek, amikor így beszél: az első házasságomban legalább társam volt a férjem és eltartóm, kenyéradóm. Horger azonban se társam nem volt az életben, se nem tartott el engem. Már az első időben elhidegült a viszony közöttünk. Oly furcsa szokásai voltak, hogy bár tizenkét éve asszony vagyok, nem tudtam megszokni őket. Örültem, hogy szétválasztott bennünket a sors. Akkor aztán Horger szörnyűséges dolgokat kezdett rólam híresztelni. Többek között azt, hogy az ő holmiját elloptam.
   A férj egyes dolgok hiánya miatt, amelyekről azt állította felesége, hogy ellopták, feljelentést tett. És itt bekapcsolódott a harmadik, egy fogtechnikus személyében, akinél a detektívek a tanár úr ágyneműjét megtalálták: az »úrfi«, ahogy a professzor fekete keserűséggel emlegette vallomásában.
   Egy nap váratlanul hazatoppan a férj öccse kíséretében, konstatálja »az úrfi« jelenlétét. Most már végleg szakítani akar.
   November 15-én felmegy laboránsával holmijáért. Szépszóval akart eligazítani mindent. De a végzet ott ült a pamlagon heverő asszony lábánál. A méltóságos asszony idegesen fogadja a látogatást.
   – Volt arca a történtek után feljönni? – hangzik a köszöntést viszonzó szava. Szóváltás kezdődik. Csodálkozva hallgatja a nappaliban várakozó laboráns a méltóságosék beszédét, csak akkor lép be a hálóba, amikor egy csattanást, majd utána rémes sikongatást hall.
   – Az asszony lánya is ott van a hálóban, a kis színésznő, a tizenhét esztendős Siklóssy Janka. – Az éles szóváltásban Horger nagyon csúnya szavakkal illette anyut. Erre anyu pofon ütötte a Horgert.
   – Az arcába vágtam – szólt az asszony vallomása. Erre megragadott, fejbevágott, levágott a díványra, a hajamat tépte, fojtogatott. Közben az egyik ujjamat csontig megharapta.
   – Ha szent ember lennék, übermensch, akkor talán nem tettem volna meg, de amikor arcon vágott, bizony belékaptam – vette fel írásban a jegyző a jelenetről a tanár úr vallomását.
   A fehérneműszekrényben évek óta őrzött töltött Browning pisztoly az asszony kezébe került.
   Csak asszony tud úgy sírni, mentegetőzni, ahogy a tanárné zokogta:
   – Nem akartam. Nem tudom, hogyan történt. Azt se tudtam, mit kell meghúzni, csak eldurrant a pisztoly."

   Az eseményekhez nem szükséges kommentár, a történet magáért beszél. De a házasságban "furcsa szokás"-on érdemes eltűnődni. Ugyan mi a csuda lehetett?

Onagy Zoltán

Születésnapomra

Harminckét éves lettem én --
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten

magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.

Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató

szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem

fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a "Nincsen apám" versemért,

a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem

hevét
s nevét:

"Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén" --

gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,

sekély
e kéj --

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon

taní-
tani!

(1937. április 11.)

Több mint érdekesség ez az írás Onagy Zoltán tollából. Köszönet érte

Tovább »

• Írta: Nagyerdessy Mihály
• Hozzászólások: 0

Címkék: vomatozás

2011-04-12 12:17:56

Költőfény

A költészet napja utáni hullámon lovagolva jut eszembe József Attila munkásságát és más korabeli költők gondolatait összehasonlítva, milyen fontos vágyuk az Isten segítségével való megvilágosodás annak érdekében, hogy az emberi tömegek segítségére használja. Hasonlóan, mint a Mózes kontaktusa.

És az is meglepő, milyen keveseknek adatott meg ez a vágy. S akinek megadatott, mennyire befolyásolja a negyedik dimenzió a tömeg és költőközti távolság változását. Ezen függ a költő gondolatainak fennmaradása. Milyen hasznosnak tartja a tömeg követhetőségét. Mindezeket befolyásolja a jelen társadalmi-gazdasági- politikai pillanatnyi állapota.

Mielőtt elgondolkodna bárki is a fent írottak által, mit is mutat és hova a költő fénye, lehet, fontosabb ennél, hogy számára segít-e látni, s tudja e használni e látást. Illusztrációként legyen itt egy példa némán

Láttalak
térdepelni egy koszos falról
lógó műanyag Krisztus előtt,
ahogy részeg kárhozatodban
ordítottad, nem segít ma sem
bánatos szenvedéseiden!
Én meg
szégyenlettem magam nagyon,
s szívemben fordultam Istenemhez
hogy segítsen az általa vétkezőnek
mert én elvagyok Véled valahogy…

És hangos képben

" style="width: 160px; height: 120px;" class= "mceItem mce-blossom-special mce-blossom-object">

Tovább »

• Írta: Nagyerdessy Mihály
• Hozzászólások: 0

Címkék: vallomás

2011-04-11 11:31:20

Mond! Ki vagy Te!

Tovább »

• Írta: Nagyerdessy Mihály
• Hozzászólások: 0

Címkék: vallomás

2011-04-09 16:32:21

Emberi változatok

Értékválságos világunkban egyre többször próbálják hihetetlen hírként tálalni a valóságot, mint itt-ott előforduló elzárt valóságcsücsköt úgy mint a szegénység olyan fokát, ahol a gyermekek éheznek, s csak az óvodai, iskolai menza ad ételt az ajkuk közé, s otthon már csak a szükség várja őket. Vagy hogyan rendezi át a testi éhség az eddigi élhető normákat az emberekben. Hogyan épülnek le generációkban a családok újabb mélységbe taszajtva. Mire képes az ember a hatalom birtoklásában gazdasági szinten. Hogyan és mennyire képesek becsapni a választások után a választók tömegeit újra és újra.

Már csak az a kérdés, mikor meri valaki elmondani a hatalom becsapási művészetét az embereknek úgy, hogy azok lássák mindazt, és ne engedjék magukat becsapni. Jézus élete a bizonyíték rá, hogy milyen régóta próbálkoztak már, s milyen sikerrel.

Az irányító politika magától nem foglya a családokat összetartani, és a nemzetet sem. El van foglalva a mindenáron való hatalom megszerzésével, s az utána következő mindenáron való haszonszerzéssel. Tudatos szándékossága az utolsó harminc évben nyomon követhető. És már az is tudható, mekkora áldozatvállalás kell a nemzet és család gazdasági, erkölcsi újjá szervezéséhez, stabilitásához.

Hogy ki kezdte el becsapni a másikat, ráerőltetnie az igazát, és milyen szinten, nem tudom. Viszont megéltem azt, amikor a munkahelyéről az ügyesebbje mindig hazavitt valamit azzal az indokkal, jó lesz majd valamire. És azt is láttam, hogyan lettek egyre merészebbek ezek a hazavitelek, s hogyan erőtlenedett el a törvény maga. Most már ideje múlt az is, hogy onnan lehet elvenni, ahonnan van mit. Az arányok változnak. A hit, erkölcs bomlásának már szaga van. Olyan ez - most hazabeszélek - mintha mindenki verset, prózát akarna írni, olvasni viszont már senki nem akar. (Micsoda igazság ez József Attila születésnapja előtt!)

Tovább »

• Írta: Nagyerdessy Mihály
• Hozzászólások: 0

Címkék: vallomás

2011-04-06 18:33:33

a nyuszi segít

A gyermeked csak egyszer nő fel. Mindent megadsz néki? Kérdezi a reklámban a nyuszis kakaóporra gondolva egy bájos hang. És képi montázsban mutatja hosszan. Gondolom, tényleg hatásos, és nem azért adják le, mert drága volt összehozni.

Elvonatkoztatva a reklámtól; tényleg egyszer nő fel az ember gyermeke. És valóban elgondolkodtam rajta: valóban megadtam-e néki mindent. Eszembe jutott-e. Volt-e rá lehetőségem. Elhitte-e nekem, hogy fontos a számára. S mit tud hasznosítani magának belőle. Gondol-e majd minderre, amikor gyermekét öleli először magához.

Ma a gyermekek nagy része két nyelvet beszél. A magyart, és a trágárt. Az utóbbit gyakrabban és fejlődve. S hogy mit fog átadni csemetéinek? Amit otthonról kapott, s a haveroktól látott, akik hasonszőrűek. Mert mi a fontos? A sex, a drog, a mámor. Lehetőleg egyszerre. Gyakran ismételve. Fontosabb az iskolai tanításnál, a társadalmi beilleszkedésnél. Mert aki nem lát túl mindezen, az képes hinni benne, hogy mindenütt ez van. Ez a hit, a példakép, meg maga a minden.

Tovább »

• Írta: Nagyerdessy Mihály
• Hozzászólások: 0

Címkék: vomatozás

2011-04-06 11:17:09

gondolatörvényben

Szombati bejegyzésemben írtam le, hogy kétfajta könyvem van. Az egyik "amelyik felemelkedve a kora társadalmából megmutatja a környezetét, s tova látását" Erre ma a köztévé egyes műsorában Örkény szemembe mondja, hogy ő bizony ilyen. Ilyen, mert mást nem tehet, hisz magyarnak született.

Szeretem a novelláit. Szóhasználatát, képmegjelenítését, történetformálását. Vagyis a látószögébe tudom illeszteni az enyémet.

Jó neki. Egészséges irigység ez tőlem. Most is köztünk van írásain keresztül könyvekben, hangjátékaiban és színészek által megformálva gondolatai.

Tovább »

• Írta: Nagyerdessy Mihály
• Hozzászólások: 1

Címkék: vomatozás

2011-04-02 13:20:05

kulturcsönd .

Lassan minden vissza áll a régi kerékvágásba. A narancs kilójához feltornázta magát a lengyel alma, a krumplit is csak nálunk zsákolják át, és adják tovább a huszonöt kilósat harmincba. A kínai foghagyma ízét is megszoktam már. És a paszulyától is lehet fingani. belenyugodtam abba is, hogy nálunk jól élnek a spekulánsok, és a törvénynek ugyan van szövege, de ereje a minimális. Csalni, lopni meg szinte kötelező a hatalom birtokában társadalmi szinten. Csak azt nem értem, mi ez a társadalom, s mit kezdjek véle. És már majdnem feladtam az igazság keresését a hazugság áradatában.

Tudod, van fontosabb nála. Élni kell. Mert élni jó. Bár már unalmas ez az állandó forradalmi helyzet, meg a harc, de levegőt csak a felszínen lehet venni. Olyan ez, mint ha a tengeren hánykolódnál az ember alkotta szemétszőnyeg között, harcolva a fennmaradásért.

Tegnap kerestem egy régen olvasott könyvet, s mivel nem emlékeztem a címére, a kinézetére hagyatkoztam. Annyit tudtam ugyan, hogy a múltszázad elejei csak. Pedig csak kétfajta van belőle. Az egyik amelyik felemelkedve a kora társadalmából megmutatja a környezetét, s tova látását, a másik meg álomvilágba visz el, ahol nekem is lehet igazam. Jó időutazás volt.

Tovább »

• Írta: Nagyerdessy Mihály
• Hozzászólások: 0

Címkék: vallomás

2011-03-31 18:23:32

A tudományos fantasztikum hiperrealitása

(James Cameron: Avatar)

Szücs Erika Kiersten

A szerzőről

Szücs Erika Kiersten

1988-ban született Szatmárnémetiben. Jelenleg a Debreceni Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakos hallgatója.

 

A science fiction történetének mérföldkövei

A science fiction angol kifejezést magyarul tudományos fantasztikusként szokták emlegetni. A köznyelvben használatos sci-fi rövidítéssel ellátott mű a művészetnek azon ágára utal, legyen az könyv, képregény, festészet, vagy ez esetben film, amely valamilyen létező vagy elképzelt tudományos magyarázatát kívánja adni az aktuális kor társadalmi, politikai, gazdasági, technológiai vagy biológiai állapotának. Kedvelt témái között szerepel az időutazás, a földönkívüli lét bemutatása, az idegen lényekkel való találkozás, az időutazás, a mesterséges intelligencia, a robotok. A sci-fi alkotások célja nem pusztán a szemkápráztatás, hanem általában a társadalom számára olyan problémák bemutatása, amelynek megoldását futurisztikus koncepcióba helyezi, a legmodernebb technológiák továbbgondolásával.

A science fiction mint filmes műfaj 1902-ben, Geroges Mélies Utazás a Holdba című, tizennégy perces némafilmjének bemutatását követően vált népszerűvé a populáris kultúrában. A mű kerettörténete alapvetően az űrutazás és az idegen lényekkel való találkozás koncepciójára épült, amelyet a kor embere számára a páratlan technikai megalkotottság tett lenyűgözővé. A film sajátos trükkjeivel, díszleteivel, zsinórjaival láthatóvá próbálta tenni az akkoriban még lehetetlennek, ugyanakkor misztikusnak tűnő űrutazást, amelynek hatására számos későbbi alkotás foglalkozott ezzel a problémakörrel.

A sci-fi történetének újabb állomása egy 1927-es német expresszionista film, amely a bolygóközi utazások toposzait a jövő társadalmának (anti)utópisztikus ábrázolásmódjával váltotta fel. Fritz Lang Metropolis című filmje eredetileg három órás játékidővel azt hivatott bemutatni, hogy miként fog működni egy jövőbeli társadalom, amelyben a társadalmi csoportok radikálisan elkülönülnek egymástól, illetve, hogy miként változtatja meg a technokrata társadalmi berendezkedés az ember és a gép viszonyát.

A tudományos fantasztikus filmek egy újabb korszakának (csoportjának) tekinthetők azok az alkotások, amelyek az amerikaiak félelmeit különböző földönkívüli vagy mutáns lényekkel hivatottak megjeleníteni. Az idegentől való félelem, a paranoia, az elnyomó politikai rendszerektől rettegés olyan filmekben tükröződött vissza, mint például a King Kong vagy a japán Godzilla. (Az utóbbi körülbelül huszonkét feldolgozást élt meg eddig.). Az 50-es években egyfajta versengés lett úrrá az Amerikai Egyesült Államok és Japán között. A félelmekből, fóbiákból építkező sci-fik egyrészt a nukleáris holokauszt traumáját, másrészt a gigantikus méreteket öltő rovarok (darazsak, szöcskék, hangyák, pókok, stb.) pusztítását tematizálták. Ezek az ún. fóbiafilmek a Szovjetunió terjeszkedésétől és hatalmától való félelmet a technikai fejlődés és a tudomány által létrejött szörnyetegek rombolásával illusztrálták, amelyek egészen a fogyasztói társadalom és a televíziós tudományos-fantasztikum koráig népszerűek.

Igazi változást tehát a televízió elterjedése, valamint a sci-fik televíziós közvetítése eredményezett, amikor megjelentek a rendkívül nagy népszerűségnek örvendő űrszappanoperák, mint például a Star Trek, a Dr. Who vagy a Lost in space. A science fiction igazi elterjedése és térnyerése a 60-as években vált igazán jellemzővé, amikor a műfaji korlátok megszilárdultak, a televízió elterjedése pedig az igényesség mércéjét hívta elő a mozifilm készítőkből. Tartalom és forma szempontjából is generációváltás következett be, hiszen a tudományos-fantasztikus művek egyre fogékonyabbak lettek a tudományos és a technikai fejlődés, továbbá a társadalomban létező problémák iránt, ugyanakkor egyre provokatívabbá, kérdezőbbé váltak az alkotások. A korszak egyik legtöbbet emlegetett példája Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia című alkotása, amely a sci-fi filmek zömét alkotó űrfilmek egyik legkiemelkedőbb darabja. Az 1968-as, Arthur C. Clarkkal közösen kialakított történet merőben eltér előzményeitől, hiszen annak ellenére, hogy az űrfilmek szokványos eszköztárából is válogat, sokkal hangsúlyosabb a metafizikai és filozofikus jelleg. Az ember és az intelligens gép viszonya, a funkcionális effektek helyébe lépő meditatív képsorok, a zavarba ejtő végkifejlet és az emberiség jövőjéről való elmélyült gondolkodás elképzelhetetlen jövőképet vázolt fel. Ez mára már valóság. A film Armstrong Holdra lépésének évében került a mozikba. Ugyanakkor a 60-as évek befogadói számára olyan meglepő és elképzelhetetlen valóságképet és tudományos-technológiai jövőképet vázolt fel, amely az eddigi alkotásokból alapvetően hiányzott. A lineáris időkezelést megszakító, néhol kiismerhetetlen montázstechnika a befogadó időhöz fűződő viszonyát konstruálja át, a valóság végtelenségére és kiismerhetetlenségére irányítva a figyelmet.

Az 1968-as év valamiféleképpen a tudományos fantasztikum egyik alappillére, hiszen ugyanebben az évben készült A majmok bolygója, Franklin J. Schaffner rendezésében. A történet döntően az evolúciós fejlődés – vagy visszafejlődés – alapkérdéseire helyezi a hangsúlyt, egy, a főemlősök által uralt, Földhöz hasonló bolygó társadalmi berendezkedését idézi meg, amelyben a majmok, mint uralkodó faj és az elnyomott emberi civilizáció kettészakadásának konfliktusai kerülnek előtérbe. A filozofikus jellegű tudományos-fantasztikus filmek két további kiemelkedő alkotással jellemezhetők még árnyaltabban. Andrej Tarkovszkij Solaris (1972) és Stalker (1976) című science fictionjei, amelyek egyrészt illeszkednek az Űrodüsszeia világába, ugyanakkor olyan lélektani mélységeket is feszegetnek, amelyeket elődjeik sosem. A Bolygó, amelyen a legtitkosabb félelmek realizálódnak, és a Zóna, ahol az emberi tudat határait szétfeszítve, a racionalitás törvényei vesznek a semmibe, kiválóan tükrözik a freudi pszichoanalitikus filozófia szuperego-Id alapvető feszültségét. A két mű nem pusztán a tudományos fantasztikum spektrumán helyezhető el, hanem a populáris kultúrát átlépő, „határsértő” művészfilmek sorába is illeszthető lélektanisága miatt. A 70-es évek közepére azonban megjelent a szórakozás iránti igény, a befogadó közönség nem igényelte a szocio-kritikákat, művész-sci-fiket, sokkal inkább előtérbe került a látványalkotás és a fikció elvárása, a mesék világának újbóli felfedezése.

A science fiction filmek újabb generációi nem műfaji vagy tartalmi tekintetben újak, a 70-es évek végén ugyanis fontos tényezővé válik a látványtechnika. Georges Lucas Star Wars – Csillagok háborúja (1977) című sorozata nem hozott radikális változást témakörét illetően, ugyanis kerettörténetében összefonódó néhol romantikus, a jó-rossz tengely mentén viaskodó, vívódó karakterek számos alkotás sajátjai. Mégis mérvadónak tekintett mű abban az értelemben, ahogyan ezek a sematikus modellek a vásznon meg vannak alkotva. A látványalakítás szempontjából jelentős és radikális változást generált, hiszen az eddig sosem láthatott monumentális csatajelenetek, a legnagyobb népszerűségnek örvendő lézerkardok, űrversenyek, idegen világok megalkotása ismét a mozivászon elé ültették a különböző generációjú nézőket. Lucas hatására a science fiction műfaja újra közkedveltté vált.

A látványmozi újabb állomásaként Steven Spielberg alkotásait említhetjük meg, melyekben az idegennel való találkozás konvencionális megalkotottsága a visszájára fordul.  Nem távoli bolygókra utaztatja hőseit, sokkal inkább felveti annak lehetőségét, hogy a békés idegenekkel való találkozás a Föld bolygón is valószerű lehet. A Harmadik típusú találkozások (1978) és az E.T. a földönkívüli (1982) című alkotásaiban alapvetően pozitív tulajdonságokkal bíró űrlényekkel dolgozik. Míg az előző visszatér a paranoia, az idegentől való félelem képzeteihez, majd feloldja azt, az utóbbi jellegzetes darabja a gyerekfilmek gyűjteményének. (Nem véletlen, hogy számos Dreamworks és Disney rajzfilm parodizálja a hold előtt elbicikliző gyerek-űrlény elemet). Spielberggel éles ellentétben, mégis trendet teremtve, Ridley Scott létrehozta az emberiséget elpusztító űrlény mítoszát Alien című sorozatával. Ugyanakkor megalkotta az ún. cyberpunk stílus kultuszfilmjét, az 1984-es Szárnyas fejvadászt. A 2019-ben játszódó disztópia újra feleleveníti a korábban említett ember–gép ambivalens viszonyát, itt azonban egy hiperrealisztikus kontextusba kerül a probléma.

A látványalakítás előtérbe kerülése révén a 80-as években a sci-fi a filmstúdiók húzóágazatává vált, s minden idők legnagyobb mozibevételeit eredményezte (A függetlenség napja, Sötét zsaruk), ugyanakkor elindult egyfajta sematizálódás is a filmek tematikáját illetően. A sci-fi korábbi problémaköreit felidéző alkotások eddig nem látott technikai kivitelezésben jelentek meg, s jelennek meg ma is. A tudományos fantasztikum egy olyan technikai képalkotás szintjére lépett, amelyben a központi üzenet helyébe a látvány, a digitális kép és a valóság – még ha nem létező is – minél életszerűbb, hihetőbb megkonstruálása került. Ehhez nagymértékben hozzájárult a technológia fejlődése is, hiszen az ún. computer generated imagery (CGI), azaz a számítógéppel létrehozott mozgókép forradalmat hozott a filmgyártásban.  A technika a kanadai származású, James Cameron nevéhez fűződik, akinek filmjei alapjaiban változtatták meg a science fictionök látványvilágát. Az 1989-es A mélység titka című filmje elnyerte a legjobb vizuális effektekért járó Oscar-díjat, majd az 1991-es Terminátor 2: Az ítélet napja szintén képi megalkotottságáért nyert. A T-1000-es robot folyékony fém jellege és alakváltó effektjei mindenki számára ismertté váltak. Azonban valódi változást az 1993-as Jurrasic Park hozott a filmgyártásban, élethű dinoszauruszai kiválóan ötvözték a digitális mozgóképet (CGI) és az ún. live action technikát, melynek révén a filmgyártás a hagyományos stop-motion technikáról a digitális technika felé kezdett orientálódni. A CGI olyan látványcentrikus műfajokat karolt fel, mint a sci-fi és a fantasy, amelyek alapvető jellegzetessége a fantasztikum és a fikció. A digitális képalkotás lehetőségei olyan lények és világok létrehozását eredményezték, amelyeket a korábbi sci-fi nézők sohasem láthattak. A speciális látványelemek fontossága a tartalom és a karakterek szintjére emelkedett, a valós szereplőkkel és díszletben forgatott jelentek és a CGI képek aránya kiegyenlítődött, sőt az egyes alkotásokban a 3D technika sokkal inkább előtérbe kerül, néhol még a tartalmi elemek rovására is.

Avatar: a hiperrealizmus kapuja

 

James Cameron forradalmi újításai a 90-es években népszerűvé és rendkívül látványossá tették a science fiction műfaját a mozinéző számára. Technikai, technológiai újításai átkonstruálták a befogadói elvárásokat, ugyanis a fantasztikum világában létező science fictionökkel szemben is megjelent a hihetőség és a valósághű ábrázolás igénye, melynek eleget is tesz az Avatar. 2154-et írunk, a helyszín egy Földhöz hasonló, rejtélyes bolygó, a Pandora, melynek megismeréséért és megszerzéséért tudósok és katonák hosszú évekre telepedtek le ide. Jake Sully (Sam Worthington) tengerészgyalogos kerekesszékben érkezik e misztikus világba, és halott bátyja feladatkörét átvéve beépül a helyi humanoid faj, a Na’vik közé. A programban, amelyben a tizedes fontos pozíciót foglal el, avatar testbe bújva kell, hogy megismerje a faj életmódját, szokásait, félelmeit, gyenge pontjait. Az avatár a hinduizmusban egy halhatatlan lény reinkarnációja, amely motívum a filmben is megjelenik metaforikusan. Jake ugyanis egyrészt elméje által irányított kék testben újra képes járni, másrészt az idegen kultúra egyre mélyebb megismerésével saját vágyaihoz, álmaihoz is közelebb kerül. Hiszen kezdetben a sebhelyes arcú parancsnok, Miles Quarits (Stephen Lang) parancsára jelentő tizedes (Jake) a film folyamán egy újjászületési, beavatási szertartást végigjárva szakít eddigi életével, olyannyira, hogy reinkarnációja a film végére be is teljesedik.

Számos kritika illette a filmet sablonos, közhelyes, lapos történetszövése miatt. Alapvetően eltekintenék ezektől, hiszen annak ellenére, hogy a kerettörténet motívumai ismerősek lehetnek a Pacahontasból, a Farkasokkal táncolóból, vagy a radikálisabb kritikák szerint a Mátrixból, mégis olyan vonatkozások is fellelhetők benne, ami miatt nem nevezném egyáltalán sematikusnak vagy közhelyesnek. Cameron jellemzően antiutópikus sci-fi rendezéséről ismert, amelyben az emberiség, a civilizáció számára negatív jövőképet vázol fel (Terminátor 1, 2,). Az Avatar esetében szintén fellelhetőek ezek az önreflexív metaforák, amelyek egyrészt a környezet kihasználására, másrészt a kulturális-civilizációs konfliktusok, harcok, háborúk bírálatára utalnak. Véleményem szerint arra is felhívja a figyelmet, hogy a kultúrák közötti konfrontáció legtöbb esetben egymás meg nem értettségén, az idegentől való félelmünkön alapszik. A Pandora ismeretlen és vad tájait, valamint a hatalmas testű, kék színű, sárga szemű Na’vikat úgy ábrázolja, hogy a néző megismerhesse, részese lehessen ennek a civilizációnak. Egy kulturális sémákból összegyúrt, mégis egyedi világot alkotott meg a rendező, amelyben levezeti számunkra az ember, mint antropológiai lény hibáit, hiányosságait. Sokan a Pocahontas kifordításaként értelmezik a művet, amelyben, az eredeti történettel szemben, itt a leigázott őslakosok aratnak végső győzelmet, és felülemelkednek a profitorientált embereken. Számomra sokkal lényegesebb Jake nézőpontja, akinek avatárja révén lehetősége nyílik arra, hogy saját testéből kimenekülve, mintegy külső nézőpontból újraértékelje életét. A fokozatos átváltozás egy újra embernek születés metaforájaként is felfogható, amelyet még inkább felerősít a szerelmi szál.

A történetmesélés szintjén túl, a technikai megalkotottság tekintetében azonban  sokkal pozitívabb értékeléseket találunk. A film 2009. december 18-án került a mozikba, de még előtte az évtized leglátványosabb alkotásaként harangozták be, amely újraírja a filmtörténetet. Ez a kijelentés, mondhatni, részben megállja a helyét, ha figyelembe vesszük, hogy az Avatar a világ első teljes mértékben 3D-s élményt biztosító mozija, amely csupán 40%-ban élőszereplős és 60% számítógépes grafika (CGI). Cameron tehát egy olyan technikai közegbe helyezte a már előzetes ismeretünkben létező cselekménymodellt, amely eddig sosem látott hiperrealisztikus valóság felépítésére ad lehetőséget.

A film alapvető jellegzetessége, hogy ötvöződnek benne a hagyományos filmkészítési eljárások és a digitális képalkotás folyamatai. Az ún. performance capture technika alkalmazásával a Na’vik mimikája, gesztusai, érzelmei, mozdulatai tökéletesen illeszkednek a valódi színészek játékához, ugyanis az érzékelőkkel ellátott ruha illetve maszk a rögzített pontokat pixelekké alakítják át, amelyből felépül a digitális kép, s ez lesz az alapja a 3 dimenziós testnek, arcnak. A karakterek megformázásakor tehát elengedhetetlen a valódi színész játék, hiszen míg Jake megjelenik emberi és Na’vi voltában is, addig Neytiriről (Zoe Saldana) el kell hinnünk, hogy létező személy. A film tehát elhiteti velünk, hogy amit látunk, az igaz, bemutatja a Pandora lebegő hegységét, dzsungeleit, állatait, növényeit, s mindezt úgy, hogy a 3D-s érzékelést és a számítógépes grafikát tökéletesen ötvözi. A bolygó világa aprólékosan kidolgozott, és fotórealisztikusan ábrázolt minden egyes élőlénye, az eddig soha nem látott részletgazdagság és a 3D-s élmény karnyújtásnyira hozz el az illúziót a nézőnek. Eddig a látvány ilyen fokú irányítására és a szem érzékelésének manipulálására még nem volt alkalmas egyik sci-fi sem. Az Avatar olyat mutat befogadóinak, amit eddig egyik médium sem volt képes. A 400 millió dolláros költségvetésű film valóban nevezhető a Jurrasic Park után következő mérföldkőnek a tudományos-fantasztikum történetében, de kibontatlan drámaisága és a bonyodalmakat elkendőző látványvilága miatt csupán egy új korszak nyitányának érdemes tekinteni. Ugyanis a hiperrealizmus egyre inkább összefonódni látszik a sci-fi világával, egyre bonyolultabb, egyre fiktívebb, mégis egyre inkább valóságillúziót ébresztő alkotások születnek. Cameron tehát megmutatta, megtanította a tömegtájékoztatás fejlődésének új irányvonalát, de 166 perces filmje csupán a felsorolás egy darabja lesz egy újabb science fiction történeti áttekintésben.

Tovább »

• Írta: Nagyerdessy Mihály
• Hozzászólások: 0

Címkék: vomatozás

2011-03-30 21:07:16

a lószar

Tovább »

• Írta: Nagyerdessy Mihály
• Hozzászólások: 0

Címkék: vallomás

2011-03-10 18:00:22

Én Istenem! Jó Istenem!

Sok mindent olvasni a vázában kész új alkotmányról hol ennek, hol annak a tollából. Legyen az felelős politikus, van könnyű tollú szóforgató. Olvasom most is

Szájer József
Fotó: STOP/Leéb Ádám

Pátosz, vallás és Szent Korona: Isten nevével kezdődik az új alkotmány, az ő nevében fogják megszavazni, a preambulum nem is említ ateistákat, ellenben avítt stílusán túl telis tele történelmi anakronizmusokkal. És akkor most ki írta a preambulumot?

Szegény embert Szájer is húzza! Mária meg nem érti, most István ezer éves gondolata miért nem jó Orbánnak.  Isten egy nemzetet tart kegyében. Hogy hová alakult és mivé sokasodott az emberiség, azt tényleg nem lehet az Ő nyakába varrni. A társadalmi-politikai helyzet meg nem követel új Isteneket. Hamisakból meg van jelentkező bőven. El kellene már Jézus rendteremtése ezen összevisszaságba.

Tovább »

• Írta: Nagyerdessy Mihály
• Hozzászólások: 0

Címkék: vallomás

2011-03-06 14:23:44

ez nemi erőszak

Ki fog derülni majd, mihez adta nevét Kedves Szájer bácsi! Drága Szili néni! És az is, miről vette el a figyelmünket e drága levél, s válaszborítéka. És az is, megérte-e, s kinek. Addig meg nézhetjük egymást, ki kinek a perselyébe tesz pénzt, és látványosan-e, vagy sunnyogva. Mindenkinek más az értékrendje! Valahogy mindig a  sajátja van előbb.

Nagyapám ha ilyesmit látott, csak azt mondta: nézd már miből lesz a cserebogár. Mert ő látta, miből lett. Én már csak a cserebogarat látom, s nem tudom, miből lett. Talán még szerettem is előtte.

Milyen furcsa dologgá anyagiasodott napjainkban, a követhető példakép. Néha elgondolkodom rajta, mi is kell hozzá. Elég-e a tehetség. A média hatalma építi-e fel ráerőszakolva az általa befolyásolt tömeg nagyságára. Látom az emberek külső egyformaságát létezni, s nem látom az egyéniséget benne, ahogy ki szeretne törni. Olyan ez, mint amikor látom pár kapcsolat összefonódását-szétválását, s nem látom benne a párkapcsolat alapjait nyomokban sem.

A jog meg ott áll szemben a konkrét esettel, amikor két férfi jól berúg egy nő pénzén, s van minden; pajzánkodás, szex, orgazmus, részegség. Majd a nő észreveszi, hogy se pénze, s még egy jót sem élvezett, hát akkor ez nemi erőszak. A rendőrök látják mindezt, de hát a jog az jog. Majd megállapítja valaki, mi is volt tulajdonképpen.

Tovább »

• Írta: Nagyerdessy Mihály
• Hozzászólások: 2

Címkék: vallomás

2011-03-04 14:51:23

meghívó

A Vörös Postakocsi folyóirat szerkesztősége

(www.avorospostakocsi.hu)

szeretettel meghívja Önt  

2011. március 10-én 17 órától a Móricz Zsigmond Színház Krúdy Kamaratermébe.

„Építsük egy újabb kor Bábelét”

Kultúrpolitika Magyarországon

Nyilvános pódiumbeszélgetés

JÁNOSI ZOLTÁN (rektor, Nyíregyházi Főiskola)

L. SIMON LÁSZLÓ (író, a Parlament Kulturális és Sajtóbizottságának elnöke)

TASNÁDI CSABA (igazgató-főrendező, Móricz Zsigmond Színház)

ZAJÁCZ D. ZOLTÁN (főszerkesztő-helyettes, Kelet-Magyarország)

A beszélgetés moderátora:

ONDER CSABA (főszerkesztő, A Vörös Postakocsi folyóirat)

Szindbád Törzsasztalán

A Vörös Postakocsi folyóirat és a Szabolcsi Írók Társasága (SZIRT)

Zenés irodalmi est

Közreműködnek

a Móricz Zsigmond Színház színművészei  és a Phemius Trio

Tovább »

• Írta: Nagyerdessy Mihály
• Hozzászólások: 0